Makkai Ádám – 1935. december 16. – 2020. január 18.
Nagyok – Ugron Zsolna interjúja Makkai Ádámmal 2 részben.
A két videó az MTVA tulajdona – engedélyezett közlés
Makkai Ádámról a Wikipédiában:
Makkai Ádám (Budapest, 1935. december 16. – Budapest, 2020. január 18.) kétszeres Kossuth-díjas magyar költő, nyelvész, műfordító, a chicagói University of Illinois nyugalmazott professzora. A Magyar Szent István-rend kitüntetettje. Makkai János és Ignácz Rózsa fia. Sokat tett a magyar költészet és irodalom nemzetközi megismertetéséért.
Életútja
Felsőfokú tanulmányokat az ELTE magyar-francia szakán folytatott, ezt megszakítva az 1956-os forradalom leverése után az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Több állomás után nyugdíjasként Hawaii lett az otthona. 2015-ben közel hatvan évnyi emigráció után költözött vissza Magyarországra, Budapestre, jelenleg itt él feleségével, Arany Ágnessel.
„Nagyon rossz káder voltam itthon. Anyámat, Ignácz Rózsát, az erdélyi református paplányt klerikális, irredenta írónak bélyegezték, apám jobboldali politikus volt, amit ugyan megbánt, sőt a németek le is csukták, mégis rosszul hangzott a neve akkoriban, ráadásul a családjából mások is szerepeltek a kommunisták feketelistáján. Kezdetben 80 centes órabérért konyhai kisegítő voltam, aztán 1957-ben én voltam az első 56-os menekült, aki bekerült a Harvardra.” – Makkai Ádám egy 2003-as interjúban
A Harvard Egyetemen B.A., a Yale Egyetemen M.A., majd 1965-ben nyelvészdoktorátusi fokozatot (PhD) szerzett. Disszertációja, Az angol nyelv idiómaszerkezete, könyv formájában is megjelent 1972-ben a hágai Mouton kiadónál. Kutatási területe mindvégig a nyelvek idiómaszerkezete volt.
Egyrészt metafizikába hajló, másrészt ironikus verseket írt, amellett magyar költők verseit népszerűsítette angol nyelven. Folyóiratokat, antológiákat szerkesztett és egyetemeken tanított nyelvészetet. 1958-1960 közt a honolului Iolani College-ban, majd a hawaii egyetemen, 1962-től a Yale, a Kuala Lumpur-i , 1965-től a Los Angeles-i egyetemeken tanított, 1967-től az illinois-i egyetem nyelvészeti tanszékén tanár, 1969-től rendkívüli professzor. 1988-tól a hongkongi baptista főiskolán oktatta az angol nyelvészetet.
Megalapította a Forum Linguisticum című szakfolyóiratot, kultúrtörténeti jelentőségű munkája a magyar költői antológia szerkesztése, amelyet mind angol (In Quest of the Miracle Stag), mind magyar nyelven (A csodaszarvas nyomában) közreadott. 1973-tól munkatársa lett az Ötágú síp című magyar irodalmi folyóiratnak is. 1969-ben tagjai közé választotta az Amerikai Nyelvészek Társasága. 1974-ben megalapította a Linguistic Association of Canada and the United States nyelvészeti egyesületet, amelynek ügyvezető és kiadóbizottsági elnöke lett.[2] 2002-ben Budapesten mutatták be „A legszebb ezer vers költészetünk nyolc évszázadából” című ezeroldalas versantológiáját, e kötetet tankönyvnek is ajánlották.
„A világ nyomtatásban megjelenő szakirodalmának 96 százaléka ma angol nyelven íródik, s az angolul való megjelenés vágya és egzisztenciális kényszere ugyanúgy kísért Nyugat-Európában, mint Magyarországon vagy Romániában. Az, hogy valaki franciául vagy a hajdanában oly igen presztízses német nyelven írt egy irodalomelméleti munkát, szinte nem számít a szűkebb honi területen kívül.” – Makkai Ádám: Az egyetemi oktatás világválsága – Amerikából nézve
Családja
A költő második házasságából két leánygyermek született, ők már felnőttek, férjhez mentek, unokákkal ajándékozták meg a költőt. Mostani, harmadik felesége, Arany Ágnes családja erdélyi származású, Arany János oldalági rokona. A költő édesanyja kovásznai születésű, ahol ápolják emlékezetét, s költő fiát is nagy szeretettel fogadják. Nem csoda, hogy a házaspár szinte Kovásznát érzi igazi otthonának.